2025. szemptember előtti írások a Facebook oldalon elérhetőek.
November közepe. Rohan az idő, észre sem veszi az ember, hogy szinte pillanatok alatt itt a december, a csípős, hideg hajnalok pedig az elmúlt napokban makacs ködpaplan alá bújtatták a tájat, ami nem igazán akart eltűnni. A gyenge szellő időről-időre még próbálkozott ugyan, de csak a dombon álló templom tornyát sikerült kiszabadítania a párás...
Hiába mutat mást a naptár, a forró nyár nehezen enged az elmúlásnak, és csak-csak visszaköszön néhány napra. A magamfajta ember által várt változás - az Ősz korai ígérete - viszont szépen lassan megérkezett. Csendesen, komótosan, nem pedig harsogva, ajtókat bedöntve. Engedve még a nyár élénk színeit utoljára ragyogni, hagyni még a napot, hogy...
Egy másodperc. Vagy ha éppen szerencsés vagyok, talán egy hajszálnyival több. Naplemente, vadföldön átkocogó fiatal sakál - halk cincogással megállítva arra az egy másodpercre, hogy aztán úgy váljon köddé, ahogy azelőtt hirtelen ott termett. Nem tűnhet különösebben nagy dolognak... Nekem viszont mennyi hangulatot, illatot és értéket őriz ez az...
